Bevezetés az ionos vízbe

Azokat az atomokat és molekulákat, amelyek elektronokat veszítenek vagy elektronokat nyernek, ionoknak nevezzük. Amikor a víz ionizálódik, hidratált ionokat termel, amelyeket ionizált víznek nevezünk. Az ionos víz pozitív ionos vízre és negatív ionos vízre osztható. A negatív ionos vizet ivóvíznek is nevezik, a pozitív ionos vizet pedig szépség (gyulladáscsökkentő) ionvíznek is nevezik. Legyen szó pozitív ionos vízről vagy negatív ionos vízről, a lényege még mindig víz, és nem adnak hozzá semmilyen anyagot, kivéve az elektrongyarapodást és -veszteséget, valamint a fizikai és kémiai tulajdonságok jelentős változásait. Az ionos víz fokozatosan (redukálódik) közönséges vízzé, ha használat közben levegővel vagy más anyagokkal érintkezik.
A víz elektrolízise következtében ásványi anyagok, például kalcium, magnézium, nátrium és kálium halmozódnak fel a katódon, ami a hidroxid negatív ionok növekedéséhez és lúgos víz képződéséhez vezet. Ellenkezőleg, a vízben lévő klór- és szulfátionok az anódba kerülnek, ami növeli a hidrogénionokat, és savas ionizált víz keletkezik. A közönséges vízhez képest az ionizált víz eltérő ozmotikus nyomással (erősséggel), molekulacsoportokkal (mérettel), oldhatósággal (mérettel), vezetőképességgel (magas vagy alacsony), pH-értékkel (mérettel), felületi feszültséggel, sűrűséggel, hővezető képességgel, oxigéntartalommal rendelkezik, stb.